Nagy Judit felnőtt élete példaszerűen indult, híradósként kezdte pályafutását a médiában, majd nemsokára férjhez ment szerelméhez és gyermeket várt. Az előzetes vizsgálatok szerint nem voltak előjelei annak, ami kislánya születése után pár perccel bekövetkezett. Ekkor ugyanis elvesztette eszméletét és csak másnap tért magához, és miközben a műtőben az életéért küzdöttek, ő halál közeli élményt élt át. Később kiderült, a szervezetében maradt egy melléklepény, amit senki nem vett észre, ennek okán azonban majdnem elvérzett. Bár sikerült stabilizálni az állapotát, de gyógyulása érdekében néhány napra mesterséges kómába helyezték, így nem lehetett kislánya mellett a szülés utáni napokban. Végtelen fájdalommal élte meg annak hiányát, hogy nem ölelheti magához gyermekét, és minden idegszálával arra próbált koncentrálni, hogy mielőbb talpra álljon. Ebben a folyamatban sokat segített neki dúlája, aki aroma terápiával „keltette ismét életre” Judit érzékeit, érzéseit. Könyvében már tíz év távlatából tekint vissza erre a megrázó emlékre, amelynek nemcsak testi szövődményei, de lelki gyötrelmei is gátolták abban, hogy harmóniában élhesse meg az anyaságát. Megrendítő önvallomás a kötet, amelyben lelkét „lemeztelenítve” idézi fel a történteket a szerző, aki a könyv megírásakor kénytelen volt szembe nézni múltban gyökeredző félelmeivel, szorongásaival, majd az önvizsgálat során elindult azon az önismereti úton, amelyen végig haladva, mára már magára találva, teljességében élheti át az anyaság máshoz nem fogható érzését.